Valami

Alig írok, mégis megirigylem ha valami blogmajmolás felüti a fejét és rögtön rohanok csatlakozni. Történt ugyanis, hogy jó pár blogon valamiféle évértékelést látok, melyre nem vetemednék, de mégis, a tetrakottára ugyanis össze kéne szedni az elmúlt legjobb slágereit és ugyan már tudom mit választok és mit írok majd, de még nem jött össze elég erő, ahogy semmi máshoz sem a napokban.

Amúgy mivel ezt anno egy animés, mangás, játékos blognak szántam sok mondanivalóm nincs. Ebben az évben sok mindent láttam, de sokkal több mindent nem. Cucc ugyan elém tolt pár részt random sorozatokból, melyeket vele még néztem egy darabig, aztán hazament egy hétre, ő továbbnézte én pedig már nem tértem vissza.

SC2–CE unboxing

Ez most egy fura bejegyzés is lehetne, mivel több mint 3 hónapja kibontottam már a játékot, de erről a ziccerről már lecsúsztam. Már csak azért is, mert videózni kellett volna, nem csak a szar mobilos fotókat nyomatni. Úgyhogy álljon itt inkább egy kis értékelés a játékról.

Schoolmate

Mivel most már itt figyel a gépemen a második ezért gondoltam, már írhatnék az elsőről is. Akárcsak a hírhedt Rapelay, melynek a nevét csak a több találat miatt teszem be, ez is az Illusion berkeiből származik, ellentétben azonban a másikkal, ez már anime shader technikát használ. Ennek lényege, hogy sokkal animésebbek az arcok mégis 3D-ban van az egész. Nagyon egyébként nem látszik.

Guild Wars – Nightfall

Kicsit elszaladt velem a ló, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy beszippantott az MMORPG mánia, pedig nem is olyan játékkel játszom ahol a tele a játéktér társakkal vagy emberi ellenfelekkel. Ahogy írtam már múltkor, a GW olyan játék ahol csak a városokban van lehetőség interakcióra a többi játékossal, ha kimész terepre akkor már csak a választott csapatod tarthat veled. De a játék azért azoknak is segít akik még így online sem mernek megszólítani másokat, vagy csak simán annyira keménynek hiszik magukat, mert vannak zsoldosok, akiknek még csak fizetni sem kell. Feltöltheted velük a csapatodat és mehet a zúzás, ilyenkor persze kevesebb pont és arany jár, de gyógyító nélkül majdnem lehetetlen bármelyik küldetést is megcsinálni. Így lehet az, hogy ezt a játékot még én is tudom játszani és ami azt illeti eléggé meg is kedveltem. Ehhez az is hozzájárult, hogy egyszeri díja van csak. Úgyhogy most ez az egyetlen eredeti játékom itthon. Vagyis nem, mert kedvesemtől kaptam egy Mirror’s Edge-et, de az laposon elég laposan teljesített, úgyhogy majd otthon tudom kipróbálni és kiismerni igazán.

Sexy Beach 3 Plus

A nagysikerű Rapelay bemutatómnak köszönhetően, mely átvette a látogatási listán az első helyet a Bible Black és egyéb hentai-októl és lényegében eltartja a blogomat, jöjjön egy másik Illusion játék, csak egy kicsit más témából. Persze a Sexy Beach is 3D hentai játék, de ez inkább a randizgatós, öltöztetős vonalból.

RapeLay megint

Anno az Equality Now-s hype idején még nem volt bejegyzésem, mert kb. én is annak a hisztinek a hatására kerestem rá a játékra, de a mostani CNN-es mókánál már helyben voltam. Történt ugyanis, hogy egy az amúgy is éppen Japángyűlölő korszakukat élő Dél-Koreából származó riporternő ismét felkapta a RapeLay-hype-ot. Ez nagyjából pont egy hete történt és természetesen meg is lett a várható eredménye. Újabb sokszoros érdeklődés a játék iránt. Én pedig ezt az egészet csak onnan vettem észre, hogy a hónapok óta pangó blogom statisztikájában megjelent egy majd 10x-es csúcs és csak kb. mostanra csökkent vissza. Éljen az antireklám

Guild Wars

Nincs kedvem most játékleírást készíteni, csak be akartam tolni ezt a képet, hogy már itt járok a Prophecies campaign-ben. Páran figyelmeztettek korábban, hogy az MMORPG-k veszélyesek, mert magával ragadóak, de mivel sosem láttam magam elég pénzesnek ahhoz, hogy előfizessek a WOW-ra, vagy társaira, ezért nem igazán érdekelt. Amíg meg nem néztem kedvesemnél, hogyan is működik ez a dolog.

Hamar megtetszett, pedig nincs valami egetverően gyönyörű grafikája, a történet sem hiszem, hogy akkora eresztés lenne, de mégis megfogott és életemben először aranyforintokat adtam egy játékért. Kb. nyár óta van meg és azóta egy harcos/szerzetes hőst terelgetek, mely már a 16. szinten van, ami ha figyelembe vesszük, hogy 20 szint van nem is annyira gyenge még. Persze biztos lehetne gyorsabban is, de annyi kitartásom és türelmem sose volt, egy játék iránt sem. Ahogy ahhoz sincs már türelmem, hogy mindenre magam rájöjjek, ezért a játék elég rendesen wiki-ből játszom, ami nem is árt, mert egy csomó olyan dolog is kiderül amit a játék nem részletez, de alapvetően inkább egy-két komolyabb küldetés végigjátszását szoktam elolvasni tippekért, vagy pedig a térképeket szoktam böngészni, hogy kiderüljön, hol nem jártam még.

A történetben kb. a 2/5-énél járhatok, de mivel előreolvastam egy csomó dologban, már nagyon várom a későbbi fejezeteket, de mára elég volt.

Farmville

Hosszú kihagyás után ismét egy játékleírást szeretnék prezentálni azoknak, akik nem a legutóbbi Rapelay miatt néztek ide vissza. A Farmville egy MMORPG, konkrétabban egy sokkal nagyobb tömegek által játszott MMORPG, a Facebook egy kiegészítője. Mint minden ilyen jellegű játékot, a Farmville-t is leendő karakterünk megalkotásával kezdhetjük. Választhatunk nevet, bőrszínt, arcot stb. Sajnos a játékhoz nem terveztek kasztokat, pedig lehet feldobta volna a hangulatot egy-egy eltérő növény és állat-nevelési képességekkel rendelkező kaszt.

RapeLay

A mai bejegyzésben ismét játékról lesz szó, ezúttal Japánból. Akinek még nem lenne ismerős a név, az nem olvas elég sankaku-t, vagy pedig olyan hírforrásokból értesül, melyek nem említik név szerint, ugyanis ez az a játék melyen pár brit feminista picsa fellázadt, hogy fúj japán erőszakolós pornójáték. Aztán a média felkapta és a japán feminista picsák is szájukra vették, majd pár hónap alatt ott tartunk, hogy lassan az egész hentai-játékipart magával rántja majd a készülődő cenzúra és betiltás. Pedig ez még csak nem is az a játék melyet az egyszeri gyerkőc csak úgy lepattinthat a Tesco 990Ft-os DVD-s polcáról. Na de hagyjuk a dumát, lássuk mire is a nagy hype.

Wolverine – képekben

Az előző bejegyzésre érkezett panasz, hogy kevés a kép, úgyhogy lőttem párat. Eredetileg a bugokra akartam koncentrálni, de a nagy csetepaté közben nem sikerült mindet lekapni. Például a ráugrásos támadásnál gyakran fura fényjelenség lépett ki a halandó alanyokból, de mivel ilyen 3 gombot kellett nyomni egyszerre ezért már nem értem el a screenshot gombot. A játék különösen olyan dolgokra volt érzékeny, ha az ellenfeleinket rossz helyre dobtuk, vagy rossz helyen hagytuk.

Ha egy szobát elhagytunk akkor oda vissza már nem lehet menni, vagyis a bennmaradt ellenfelek sem jöhetnek ki rajta, de átvilágíthatják Ha pedig dobálni van kedvünk akkor vigyázzunk hova, mert csak bizonyos pályák engedik meg, hogy a mélybe dobjuk áldozatunkat, a többi részen vagy elérhetetlen területre fagynak be, vagy egyszerűen visszapattannak a semmiről. Ez utóbbi hősünkre is igaz. Főellenségnél különösen nem ajánlott dobálózni, mert ha ledobjuk őket, nem halnak ugyan meg, de a kötelező cutscene sem jön után és nekünk csak a nézelődés marad.

X-Men Origins – Wolverine

A filmmel együtt, vagy előtt már nem emlékszem, de minden konzolra és PC-re is megjelent a film játékváltozata. A film nem volt egy nagy durranás. Hugh Jackman még mindig jól mutat, kaszabol is rendesen, de a forgatókönyv egy “rakás kaki” volt. Játékok forgatókönyvét viszont ritkán szokták lehordani, ha csak nem megy a játékélmény rovására.

Half-Life 2

Igen. Nem tudom hány évvel a megjelenés után, de végre én is játszhattam és letolhattam kedvenc FPS-em folytatását, és az élmény fantasztikus volt. Ugyan néhol alulmúlta elődjét, de a grafikai és egyéb újítások sokat kárpótoltak, hogy egyelőre ez legyen a kedvenc játékom. Persze mivel régi, ezért a mostaniak biztos jobbak és szebbek is, de ki akar zombikat vadászni az afrikai dzsungelekben, vagy éppen sokadszor újrajátszani a második világháborút, ha Half-Life-ozhat is.

The Fall of Max Payne

Lehet játékbloggá alakítom ezt az oldalt, az most jobban megy. Történt ugyanis, hogy az új gépemen eldöntöttem, hogy bepótolok mindent amit anno nem tudtam játszani a vas gyengesége miatt. Ezt ugyan nem a Max Payne 2-vel hanem a Half-Life 2-vel kezdtem, de ott elakadtam az Alcatraz-ban ahol folyamatosan jönnek a kommandósok és csak 3 sentry turret-em van. A Max Payne 2-őt meg múlt héten letoltam.

W40k – Dawn of War – Dark Crusade

Ha tartani szeretném a kronológiát, illene a Dawn of War-ral kezdenem, de ahhoz nincsen sok hozzászólnivalóm. Az egyetlen Space Marine kampány nagyon kevés és sima brute-force módon hamar végre is hajtható, de ennek ellenére kellemes kikapcsolódás és jól bevezeti az embert a játékba. Az utána következő Winter Assault kiegészítő szintén jó volt, de ebben is kevésnek találtam a kampányt és a story sem közelítette meg továbbra sem mondjuk például a Starcraft epikus történetét, pedig ott csak három játszható faj van.

Ezért számomra igazából a Dark Crusade-ben bevezett bolygófogalós játékmód tetszett a legjobban. Mivel nem igazán van benne történet ezért nem is lehet fikázni, de a játékmenet viszont jó. Ötvözi a körökre osztott és a valósidejű stratégiai játékok előnyeit, továbbá minden fajra játszható ezáltal sokkal több játékidőt hordoz magában. Na de lássuk részletesebben is.

Settlers IV – Trojans and the Elixir of Power

Najó most már buci a fejem. Tudom is én hányszor kezdem már újra a trójaiak második küldetését, de a nyamvadt maják mindig lenyomnak. Nincs elég arany amit ki tudnék bányászni, gyenge a seregem, vagy annyira lassan készül, hogy egyszer csak amikor úgy érzem jól állok, megjelennek és leköpőcsöveznek mindenkit. Na de inkább a játékról.