SC2–CE unboxing

Ez most egy fura bejegyzés is lehetne, mivel több mint 3 hónapja kibontottam már a játékot, de erről a ziccerről már lecsúsztam. Már csak azért is, mert videózni kellett volna, nem csak a szar mobilos fotókat nyomatni. Úgyhogy álljon itt inkább egy kis értékelés a játékról.

Ugye még valamikor júliusban jött ki több mint 10 évvel az első rész után. Elképzelhető a fandom várakozása. Mikor jött az első intro-videó mindenki egyként gondolta hősünkkel: “Hell, it’s about time!” Aztán jöttek még videók, meg béta teszt, melyről lemaradtam, mert akkoriban semmilyen Battle.net fiókom nem volt, de azért a tört bétát én is ki tudtam próbálni. Jó volt, ezért nem volt kérdés, hogy ez a játék kell nekem. Aztán jöttek jobbnál jobb hírek, miszerint a gyűjtői kiadás és annak tartalma. Ekkor már tűkön ültem, shit dooo want.

Aztán lett munkám, meg lett első fizum és bizony lett Starcraft 2 Collector’s Edition-öm is. A cuccban az van amit ráírták. Igazából sok szót nem érdemel. A képregénybe nem is olvastam bele. De az artbook szép, az OST zsír, a héten is hallgattam egy párszor. (és már aznap este fenn volt torrenten FLAC-ban). Az Így készült DVD-be csak futva néztem bele, mert nem akartam a poénokat lelőni magamnak a kampány előtt. De a legjonn az összes cucc közül egyértelműen Jim Raynor dögcédulája az eredeti Starcrafttal felpakolva. Kicsit nosztalgiáztam vele, mert laptopon csak az megy, de aztán gyorsan átmásztam a rendes játékra.

Eleinte csak kampányt játszottam, azt is alig, amíg aztán be nem jelöltük egymást a haverokkal mint facebook-on és azóta heti 3-5 alkalommal toljuk a multit. Személy szerint én még mindig szar vagyok, ahogy az első részben és én kullogtam a lista legvégén, de azért fejlődöm. De akkor jöjjön most már tényleg valami leírás.

A zene király. Jók a country-s számok, meg a nyálasak is, de a menüzene az egy az egy Star Wars szerintem. Akár John Williams is írhatta volna. Ennél epicebb soundtrack-je eddig csak a Dawn of War II-nek volt számomra. Aztán ugye a kampány. Az első játék kampányát ugye imádtuk, mert akkoriban azért nem volt annyira alapvetés, hogy a legutólsó agytrancsírozós játéknak is legyen sztorija és a Starcraft-nak nem is akármilyen volt. Ez most sincs másképp, csak közben haladt a világ, néztünk egy csomó filmet, mert feldolgozást és így azért már nem üt ez a galaxisokon átívelő, epic, árulós, szabadságharcos love story. És az utolsó pálya különben is **** nehéz volt, szóval szenvedős vége van

Amúgy a kampány tök játszható, élvezetes és nagyon jó ötletnek tartottam, hogy néhol bizony választani kell kinek segítesz, meg lehet válogatni az upgrade-ek közül és egy csomó egységgel is játszhatsz az első részből. Persze alapvetően minden pályán azzal fogsz játszani amit éppen akkor kapsz meg, de azért jó hogy vannak. Ami kár, hogy csak terran kampány van, a többi meg újabb 10ezrekbe kerülő folytatás lesz majd évente.

Aztán ha vége a kampánynak akkor jöhet a többi játékmód. Egyéniben olyan sok lehetőség nincs. Lehet saját indítani és gyakni akit beraksz magad ellen, meg vannak a kihívások. Ez 9 pálya meghatározott feladattal, mindig egy adott egységre, vagy egységcsoport alapozva. Van amelyik könyebb, meg ha neten megnézed, hogy kell akkor tényleg könnyű, de gyakorolni sem utolsó.

Nem tudom mióta van ez jelen játékokba, de most már a Starcraft2-ben is lehet acheivement-eket gyűjteni. Rengeteget csináltak, így mindenkinek jut belőle. Kapsz a kampányért, az egyéni játékokért, a multiért, de még olyanokért is, hogy megnézel egy replay-t. Vannak totálkönnyűek, meg vannak lehetetlenek. Ilyen például ezerszer nyerni minden fajjal… Persze nem lehetetlen az otthon ülő koreai muksóknak, de én azért messze leszek tőle.

Ami azonban az egész játékban a legjobban el lett találva, az az új Battle.net volt. Ahogy elnéztük a statisztikáinkat, mindenki nagyjából úgy áll, hogy a küzdelmek felét nyerte meg, szóval el kell ismerni, hogy nagyon kiegyensúlyozott lett a rendszer. Eltérő ligák vannak, és mindig az aktuális szintednek megfelelő ellenfelet sorsol. Néha kicsit gyengébbet, néha kicsit erősebbet, de ez a kapott pontokban is tükröződik. Nincs az, hogy felmész és 10-ből 10-szer porrá aláznak, csak mondjuk 7szer. Valaki ellen mindig lehet nyerni. És ehhez csak egyet kell kattintani. Nem kell órákat elbaszni a cseten arra várva, hogy feljöjjenek a haverok, vagy hogy valaki hajlandó legyen játszani veled. Ha lenyomod a gombot a gép kioszt neked egy random ellenfelelt és már mehet is.

Szerencsére mi a barátokkal pont négyen vagyunk, így ha mindenki ráér, akkor 4v4-be toljuk, de már igazából minden lehetséges kombinációban voltunk, ha valaki épp nem ért rá. Egyedül nagyon keveset játszottam eddig, mert abból voltam a legszarabb, de 3asban 4esben szép eredményeink vannak.

Amúgy a játék szerintem még mindig drága, de aki ráér játszani és esetleg vannak barátai akik jönnének vele, az mindenképpen vegye meg, mert nagyon jó lett. Aki csak bele akar nézni, az nyugodtan warezolja le, mert a tartósságához szerintem eléggé hozzátartozik, hogy mennyire tudod ezt közösségbe nyomni. Legalábbis nekem egyéniben egy fél óra alatt elmegy a kedvem a játéktól, de multiban simán megy 2 óra is. Több azért nem, mert mindenki dolgozik és csak este 9kor tudjuk elkezdeni és 10-11nél tovább nem szoktunk játszani.