Guild Wars – Nightfall

Kicsit elszaladt velem a ló, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy beszippantott az MMORPG mánia, pedig nem is olyan játékkel játszom ahol a tele a játéktér társakkal vagy emberi ellenfelekkel. Ahogy írtam már múltkor, a GW olyan játék ahol csak a városokban van lehetőség interakcióra a többi játékossal, ha kimész terepre akkor már csak a választott csapatod tarthat veled. De a játék azért azoknak is segít akik még így online sem mernek megszólítani másokat, vagy csak simán annyira keménynek hiszik magukat, mert vannak zsoldosok, akiknek még csak fizetni sem kell. Feltöltheted velük a csapatodat és mehet a zúzás, ilyenkor persze kevesebb pont és arany jár, de gyógyító nélkül majdnem lehetetlen bármelyik küldetést is megcsinálni. Így lehet az, hogy ezt a játékot még én is tudom játszani és ami azt illeti eléggé meg is kedveltem. Ehhez az is hozzájárult, hogy egyszeri díja van csak. Úgyhogy most ez az egyetlen eredeti játékom itthon. Vagyis nem, mert kedvesemtől kaptam egy Mirror’s Edge-et, de az laposon elég laposan teljesített, úgyhogy majd otthon tudom kipróbálni és kiismerni igazán.

De térjünk vissza a Guild Wars-hoz, merthogy névnapomra, ami cselesen karácsony napján van, megkaptam a Nightfall című kiegészítőt is. (Ezek után persze aztán semmi nem állíthatott meg, hogy neten megvegyem a Factions-t is, melyhez karácsonyi akció keretében az Eye of the North-ot ingyen hozzácsapták). Mivel épp vizsgára kellett volna készülni, ezért semmi nem akadályozott meg abban, hogy csináljak gyorsan egy, a Nightfall-ba behozott, dervis karaktert és nekiálljak az új küldetéseknek. Ami meglepett, hogy vagy én kattantam rá nagyon, vagy tényleg nagyon egyszerű volt. Az eredeti történetben, a Próféciákban, fél év alatt 18. szintig tudtam csak vinni a karakteremet, holott a legkönnyebben fejleszthető harcos kasztot választottam, míg a dervist sikerült 3 nap alatt 18. szintre vinnem.

Egyszerűen más jellegű lett az egész. A Nightfall-ba vezették be a zsoldosok mellé a hősöket, melyek veled együtt fejlődnek és majdnem mindent beállíthatsz rajtuk. Melyik képességekre gyúrjanak, milyen fegyvereket és varázslatokat használhatnak, ezáltal jobban tudnak segíteni rajtad mint a zsoldosok. Maga a dervisek is elég jók. Azt hittem hasonlóan harcra kigyúrtak lesznek, mint a harcos, de kicsit más a helyzet. Míg a harcost, bármilyen fegyverrel menjen is, arra érdemes kigyúrni, hogy használja az adrenalint, nagyot vágjon, kivéreztesse, vagy épp megbénítsa ellenfelét, addig a kaszával inkább arra megy ki a játék, hogy egyszerre több ellenfelet is le tudj teríteni egyetlen vágással, melyet jó pár Elonában honos lény támogat azzal, hogy sokan rontanak rád sűrű kötésben, egyszerre. Ezen kívül még az is sokat segít, hogy a pályák nagy részén lehet bónuszt kapni bizonyos lényekre. Ezekkel csak az a gond, hogy ahogy egyre erősebb leszel annál kevesebb az ilyen területek száma.

Maga a sztori megint nem fogott meg. Valahogy nekem elég, hogy kimegyek és írtok. A küldetések 3/4-ét el sem olvasom, pedig vannak érdekesek. Például a Fanrauhr halott városának történetét felkutató küldetés egész érdekes volt. Persze semmi extra nincs ezekben, de néha jó olvasgatni amikor megunod már az ugyanolyan ellenfelek sorozatát. A főszál szintén nem nagy eresztés. A nap harcosává avatnak és a te feladatod kinyomozni és majd megakadályozni a megjövendölt éjszaka eljövetelét. Ebben aztán lesz árulás, intrika, meg minden. Teljesen vállalható sztori. Nem túl eredeti, de vállalható.

Ami tetszett a Nightfall-ban, hogy a hősök miatt sokkal könnyebb, a kivetett váltságdíjak miatt könnyebben lehet gyűjteni az XP-t, ami a küldetésekre is igaz, ugyanis míg a Prophecies-ben a legtöbb küldetésért örülsz ha 500 vagy 750 XP-t kapsz és a 2000XP-s küldetésekbe belepusztulsz, addig itt a legkisebb szarra is 1500XP jár. Ezen kívül most vannak Téli napok, január 4-ig, mely jópár 5000XP-t ígérő küldetést is adott, melyeket sokkal könnyebb Elonában megcsinálni, mint mondjuk Lion’s Arch-ban, mert míg egyikben meg kell mentened pár rénszarvast, addig utóbbiban gyakorlatilag egész Tyria-t be kell járnod, beleértve Droknar’s Forge-ot is, ahová normális esetben a teljes történet legvégén jutnál el, de ha tökös gyerek vagy, akkor bevállalhatod a Droknar futása néven emlegetett öngyilkosságot, mely során 22-24-es szintű lények hadán keresztül hamarabb is eljuthatsz a városba.

Mivel megvan az Eye of the North is, ezért a tirián karakterem is használhat most már hősöket, melyből kapásból kaptam is 3 20-as szintűt, de még velük sem sikerült az út ötödénél tovább jutnom, mert egy szorosban mindig előjönnek a föld alól mindenféle óriásférgek, melyek befagyasztanak és random eltűnnek amikor már épp kinyírtad volna őket. Ezen kívül csak 6 játékost vihetsz csak magaddal és még csak az sem megy, hogy rágyúrsz a futásra, ugyanis szinte kivétel nélkül minden hegylakónak van valamilyen belassítós képessége. Pedig szívesen kihagytam volna a hosszú sztorit mielőtt odajutok, de úgy tűnik nem úszom meg.

Ami azért is baj, mert valamiért a nagyobb, kooperatív küldetéseket nem szeretem. Olyankor nincs irányzék, magadnak kell rájönnöd mindenre. Viszont van bónusz, melyért kétszer annyi XP-t kapsz, de ezeket meg vagy nem találod meg, vagy nagyon nehezek. Ezért szoktam aztán rá a wiki használatára, abban nagyrészt mindig leírják, hogy mit hol találok és mire figyeljek. De ennek ellenére mégsem szeretem ezeket a feladatokat, ezért általában akkor szoktam megakadni a játékkal amikor ilyenek jönnek. Kb. mindegyik karakteremmel eljutottam erre a szinte, úgyhogy most már talán tanulok egy kicsit.

Vagy nem, és rantelek tovább arról, hogy mennyire más a két kiegészítő, mint az alapjáték. A harmadikról sokat nem tudok mesélni, mert még nem játszottam vele szinte semmit, csak éppen megcsináltam az átvezető küldetést. A Nightfall-ról írtam, hogy könnyű, de aztán kiderült, hogy a Factions is az lesz. Ott egy merénylőt csináltam magamnak, akinek tetszenek a támadásai, de amúgy kurva hülyén néz ki és féloldalasan fut. És a kezdő város körüli rész is nagyon nagy és alig van ellenfél és már 8-as szintű vagyok WUT? Amúgy a Prophecies az nyugati stílus, a Factions ázsiai a Nigthfall pedig közel keleti stílusú. Ez jelenti a neveket, a helyszíneket, a fajokat és a legyakandó lényeket is.

Mindezt valamikor karácsony tájékán írtam és tessék, még mindig itt van a live writer-ben. Szégyen, remélem csak a képek hiánya miatt nem tettem fel, melyek természetesen megint kimaradnak, mert az asztali gépemen vannak.